Gépfunkció szerint osztályozva
A gép funkciói szerint az elektrokardiográfot fel lehet osztani közönséges grafikus nyomkövető elektrokardiográfra (analóg elektrokardiográf) és grafikus nyomon követéssel, elemzéssel és diagnózissal ellátott elektrokardiográfra (digitális intelligens elektrokardiográf).
Rögzítő szerinti osztályozás
A felvevő az elektrokardiográf nyomkövető eleme. Az analóg elektrokardiográfok esetében az első napokban használt felvevők többnyire tekercsrögzítőket mozogtak, tárcsa rugókkal visszaállítva a nyomatékra. Az 1990-es évek után leginkább a helyzet-visszajelző rögzítőket használták. Digitális elektrokardiográf számára a felvevő hő- vagy pontmátrix nyomtató.
1. Mozgó tekercsrögzítő: A mozgó tekercsrögzítő szerkezeti elve egy rögzített mágneses áramkör és egy forgatható tekercs, amely mágneses acélból áll. Az elektrokardiográf teljesítményerősítőjének kimeneti jele hozzáadódik a rögzítő tekercséhez, és a tekercsre rögzítünk egy tollat. Ha van EKG jelkimenet, az erősítő kimeneti áramot a tekercsre, és a tekercs forog. Ha a tekercs elhajlási szöge megegyezik a tárcsa rugó nulla visszatérési nyomatékával, az elhajlás leáll. Ily módon a tekercs által vezérelt ceruza nyomon követi az elektrokardiogram hullámformáját a felvevő papíron.
2. Helyzet-visszajelző rögzítő: A helyzet-visszajelző rögzítő olyan rögzítő, amelyhez nincs szükség mechanikus visszatérítő rugóra, és egy speciális elektronikus áramkör játszhatja a visszatérő rugó szerepét. Ha a gép ki van kapcsolva, akkor a helyzet-visszajelző rögzítő tollja tetszőlegesen mozgatható.
3. Pontmátrixos termofelvevő: A hőrögzítő a kerámia hordozón szinterelt félvezető-fűtési pontok segítségével grafikákat és karaktereket éget el a hőpapíron, amely melegíti a színét.
